Nagyuram, nagyuram! Megvan, megvan a sír, amit keresünk!

 Ez biztos? Igen. A bot, mint mindig, most is jó helyre vezetett bennünket. Egészen biztos, hogy ez az a hely, amit kerestünk, máris bebizonyítom. Ejjjjigen, ez az a sír, amit keresünk. Nagyuram sikerrel jártunk, én mondtam, hogy a botom soha nem téved.

Jaj, jaj, jó kutyusok. Jó kutyusok.

 Az agyar, az agyar az amiért eljöttem ide. Amint megkaparintom, átváltoztatom magam és sokkal nagyobb hatalommal rendelkezem majd, mint eddig. Ugye nem kell megmagyaráznom? Kérdezte a kutyákat. Most is nagy a hatalmam, azért nekem is vannak korlátaim, ezért akarom megszerezni az agyarat.

 Lehetséges, hogy félek? Vagy pusztán csak nem tudom, mekkora erővel bírok?

 Talán, nem is tudom.

 Az agyar, meg kell szereznem az agyarat. 

 Káprázat

Jaken! Állítsd be a botot! Parancsolt a nagyúr. Igen nagyuram.

Ezúttal a szépség felelt nekünk,

 lehtséges, hogy valami módon felrevezettek bennünket? Á! Sesshoumaru nagyúr! Várd meg alázatos szolgádat! Sesshoumaru!

 Á, és én még azt hittem, hogy már mindent láttam, akárki is legyen az InuYasha úrfi biztosan tudni akar róla, jobb ha gyorsan el is indulok hozzá.

 Emberek! Holnap nagy csatát vívunk, együk meg ezt a vadkant, hogy legyen elég erőnk a harc során! Szólott a katonák vezére. Katonák, adjunk hálát, amiért ilyen bátor vezetőt követhetünk! Szólt egy katona. Vezess minket győzelemre! Szólt egy másik. Megteszem, eltöröljük őket a föld színéről! Hahahaha! Nevettek.

 Félre! Igyekezett a főnök a rendbontás helyszínére. Mit akarsz te itt? Kell egy csónak. Jelentette ki Sesshoumaru.

Hogy micsoda? Hahaha! És azt képzeled, hogy most a csata előtt odaadunk egy csónakot? Úgyvan. Most rögtön. Válaszolt. Azt csak hiszed! És a katonák vezére megtámadta Sesshoumaru-t.

 Védd magad! Estek neki a katonák. Sesshoumaru nagyúúúr! Sajnálattal közlöm, hogy itt nincsenek csónakok...

hóóó, ha csak ezeket nem számoljuk. Tévedteeem. Ez miféle teremtmény? Nem ember az már biztos. Ezek rosszabbak, mint a vadállatok. Öljük meg őket! Beszélgettek a katonák.

Jaken. A gondjaidra bízom őket. Hehehe. Nevetett Jaken.

Hehehe, most megismerkedhettek a varázsbotom erejével.

 Őőőő, megkímélhettem volna az életüket, de ezek az átkozott szamurájok annyira gőgösek és önteltek, hogy minden egyes alkalommal amikor összefutunk velünk, Sesshoumaru nagyúr kénytelen alaposan megleckéztetni őket. Elvégeztem a rámbízott munkát nagyuram! Óó, hová lett? Hól vagy Sesshoumaru nagyúr? Várj meg kérlek!

  Hol lehet?

 A botom most irányt váltott, ez biztos az agyar miatt van elmozdulhatott.

 Sesshoumaru nagyúúúr. Igen? Miért nem kérdezzük meg InuYasha úrfitól, hogy hol a sírhely? InuYasha-tól!?

  Nem akarok InuYasha-ra gondolni. Bocsáss meg! InuYasha számunkra már halott. 50 évvel ezelőtt egy nyilvesszővel egy fához szegezték. Édedede, nagyuram azt beszélik, hogy nemrégen megtörta varázslat és.... egyépként a botom is nagyon furcsán viselkedik mostanában és szeribtem ez is InuYasha-nak köszönhető. Höööööö. Kapkodott a levegőért. Ha már a botnál tartunk, lennél olyan kedves és levennéd a fejemről? Nem kapok levegőt. havavavava.

Haa, sikerült.

 "Valami furcsa módon átkerültem a középkori Japán világába.

 A családi házunk kertjében van egy ősrégi síremlék egy 1000 éves fával meg egy félelmetes lezárt titkos kúttal. Azt hiszem ez már önmagában is elég furcsa. Ezen a kúton keresztül jutottam el ide, ahol mindenféle szörnyetegek kezdtek el üldözni a testemben lévő ékkő miatt, amiről akkoriban én még csak nem is tudtam. Kaede anyó és a falusiak vigyáznak rám, úgyhogy biztonságban érzem magam, de nem is merek arra gondolni, miféle lények kerülhetnek még az utamba."

  "Kagome, gyere már! Menjünk! Most szólítottál először a nevemen. És akkor mi van? Gondolom ez azt jelenti, hogy kezdesz megkedvelni. Ugyan ne reménykedj. Szerintem soha nem fogom a hsznodat venni. Legközelebb emlékeztess rá, nehogy megmentselek. Ha ennyire fáj miért nem szóltál? Máskor figyelmeztess! Hadj már békén!" Emlékezett vissza. Goromba velem és undok, folyton azt mondja, hogy gyűlöl engem, denem számít. A lényeg az, hogy InuYasha meg én megtaláljuk a szent ékkövet.

  Hop, hop. Á 3 napja megállás nélkül jövök, mostmár muszálj megpihennem egy kicsit. Valami csilingelt. Ha? Mi lehet ez a hang? Neeeeeee!

Kagome áthalytott a kis bolhán. Hm? Mintha elütöttem volna valamit. Csak képzelődöm.

Elsősegély? Kérdezte InuYasha. Nincs szügségem rá. Menj innen. Megsérültél, láttam emlékszel?

Gyere le onnan! Azt várhatod. Gyere le ha mondom! Hah.

Fekszik! Miért csinálod ezt velem!?

 Csak megnézem a sebedet rendben? Aki ilyen súlyosan megsérült, annak elsősegélyre van szüksége. Mondtam, hogy menj innen! Nem szorulok a segítségedre.

Kaede anyó, már jobban érzed magad? Igen gyermekem, már sokkal jobban vagyok. Akkor biztos hamarosan megtalálod az ékkő darabjait. Á aztért az  nem megy olyan gyorsan, de sokat segítene, ha InuYasha és Kagome egy kicsit megkedvelnék egymást. Szerintem kedvelik egymást. Mondta a kislány. Hogy!?

 Azt mondtam, hogy vedd le! Hadj már békén nem hallod!? Vetkőzz le!! Ne nézzetek oda Súgta Kaede a gyerekeknek.

Lehet, hogy jobban kedvelitek egymást, mint gondoltam. A, mi!? Kérdezte döbbenten Kagome. Szálj már le rólam. Parancsolt InuYasha. Durva vagy!

Már rájöhettél volna, hogy az én testem más mint az embereké. Ha? Begyógyult a sebed. Egy hatalmas seb ilyen gyorsan eltűnt, éshegg sem maradt utána? Kérdezte Kaede. Cha!Azért, mert egy ember belehalt volna, még nem kell ilyen nagy dolgot csinálni belőle.

"Nem teljesen ember, de nem is igazán szellem, csupán félig."

 Au! Ha? Üdvözöllek InuYasha úrfi! 

 Ha? Úgy tűnik ez Miyouga a bolha. Bolha? Kérdezte Kagome. Na haljam: mit akarsz mondani nekem? Kérdezte InuYasha.

  Azért jöttem el hozzád InuYasha úrfi, hogy elmondjam neked.....

 Mit fújtál rá? Bolhariasztót.

Úgyérted, valaki fel akarja kutatni apám sírját? Nahát. Csodálkoztak a gyerekek a biciklire.

Mivel én vagyok édesapád végső nyughelyéne őrzője, nem hallgathattam el elötted. Tehát felkerekedtél, hogy elmond nekem.De még ennél is fontosabb, hogy az úrna a hamvakkal már régen nincs ott. Hogy!? Ki, és hová vitte onnan? Sajnos ezt senki nem tudja úrfi. Akkor nem őrizted rendesen. Inuyasha, az a hír járja, hogy édesapád állatszellemként bolyong. Nyugaton többen látták. Szólt közbe Kaede.

Már nemigen emlékszem apámra. Apád szellem volt a szellemek között, erős és hatalmas szellem. A vére igencsak ízletes volt, te InuYasha úrfi örökölted tőle ezt a roppant kellemes tulajdonságot. Mondta Myouga. És mond: milyen az édesanyja? Kérdezte Kagome. Ó igazán páratlan szépségűteremté.... Mit művelsz InuYasha!? Ez nem volt szép! Veszekedett Kagome.

Ne foglalkozz anyámmal! Már rég meghalt.

 Nagyon sajnálom.Olyasmit mondtam, amivel megbánthattam? Majd megbékél. Nyugtatta meg Kaede. Sajnálom. Én csak nagyon kiváncsi voltam az édesanyjára. InuYasha úrfi sosem szerette, ha szóbakerült az édesanyja. Világosított fel mindenkit Myouga.

"Az édesapja szellem volt, de InuYasha csak félig szellem, ha pedig félig szellem, mi lehet a másik fele? Talán ember? Bizonyára."

 "Aki csak félig szellem az csak félig ezrős. Csalódott vagy? Gondolom azért kellett volna az ékkő, hogy egészen szellem légy." Emlékezett Yura szavaira. "Félig szellem és félig ember, lehet, hogy ezért ilyen furcsa?

InuYasha édesanyja biztosan ember volt."

"Ne foglalkozz anyámmal! Már rég meghalt." Hát ezért nem akar beszélni róla? Talán szégyelli, hogy a mamája ember volt.

"Szia anya majd jövök. Várj még kicsim! Ne haragudj most nem lehet mennem kell!

 Vidd el, ki tudja hátha szügséged lesz rá. Anya már így is túl sok mindent viszek Ennek segítségével elláthatod a kutyafülű barátod sebét, minta azt mesélted volna, hogy megsérült. Köszönöm."

 Ez borzasztó, hogy szégyelheti valaki... a saját édesanyját? Szél támadt.

Feküdj!

 InuYasha! Jön valami. Nem érezted? Hm?

Ez egy hintó. Lepődött meg a lány.

Úgy látom egy hölgy ül benne. InuYasha? Mi történt? Oh, az anyám. Mi?

Te vagy az? InuYasha. Anya! Ez nem lehet a mamád, hiszen már meghalt, te magad mondtad. InuYasha! inuYasha! Kiáltozott az áédesanyja.

Bántani fogja a mamádat. Nem, nem engedem!

Nem sikerült. Mondta. Jaken. Igen nagyuram? Miután elérem a célomat, öld meg. Öh? Igen.Hát te vagy az. Sesshoumaru! Kiáltott Inuyasha. Én vagyok, már nagyon hiányoltalak Inuyasha öcsikém

Mit akar ez itt? Sesshoumaru! Nem hallod? Mondtam, hogy hiányoltalak. Kedves öcsikém.

 Azt mondta: öcsikém? Ezekszerint... Hm, egy halandó milyen érdekes. Mondta Sesshoumaru. Miért mondod ezt? Kérdezett vissza Kagome. InuYasha mások szégyenkeznének miatta, de hozzád nagyon is illik. Ezek a halndók... azt hittem, hogy egy életre eleged volt belőlük, vagy talán épp olyan vagy, mint apánk. "Mostmár biztos, hogy InuYasha édesanyja ember."

Gondolom még nem fejezted be, csak nem azért jöttél el ide, hogy elmond a véleményed? Ne légy ostoba, nem vesztegetem ilyesmire az időmet. Apánk sírját keresem, mond el nekem hol van! Apánk sírja? Miért tőlem kérdezed? Szem sohasem láthatja, végső nyughelyét ki őrzi, titkát soha fel nem fedi. Mindössze ennyit lehet tudni róla. Mondta Sesshoumaru. Fogalmam sincs, hogy miről beszélsz, de még ha tudnám is, akkor sem mondanám el neked! Rendben van, akkor nincs más választásom, mithogy anyád szenvedésével győzzelek meg.

  Jaj InuYasha! Aggódott Kagome. Ez nem jött be! Mindketten tudjuk, hogy évekkel ezelőtt meghalt, ugye nem azt képzelted, hogy bedőlök egy ilyen olcsó trükknek? Szerinted ez trükk? Kérdezte bátyja.

  Ostoba vagy InuYasha, Sesshoumaru nagyúrnak akkora hatalma van, hogy könnyedén visszahozhatja bárkinek a szellemét az alvilágból, még arra is képes, hogy életet leheljen bele. Szegény asszony, megtagadja a daját fia, milyen fájdalom egy anyának, hogy ilyen gyreke van.

 InuYasha.

"Lehetséges, hogy igazat mond?" InuYasha visszajöttem,

  visszajöttem az alvilágból.

 Ne kínozd tovább! Vasromboló lélekrabló!

   A mamád! Gyere ide InuYasha! Kagome, menjetek el innen anyámmal! Azt nem hagyom. Jelentette ki Sesshoumaru.

 Rajta, dolgozz!

 Anya! InuYasha!

A kis ostoba. Eddig minden jól alakult, Sesshoumaru nagyuram mostantólfogva nyugodtan rámbízhatsz mindent. Ez a te terved méltóságomon aluli Yaken és ha nem járunk sikerrel, meghalsz.

Ahogy gondolod nagyuram.

Mi ez itt? Hol vagyok?

A szellemvilág mesgyéjén vagyunk fiam. Nekem pedig hamarosan át kell lépnem a határt. Átlépni? Igen hát persze, olyan régen történt, folyton elfelejtem, hogy meghaltál.

  InuYasha, immár férfi lett belőled. Igen, igen. Amikor meghaltál, még csak gyerek voltam nem igaz? Micsoda rettenetes napokat kellett átélned és nem volt, aki vigyázzon rád. Szegény fiam. Meg tudsz valaha bocsájtani nekem? Hm, túléltem nem volt olyan nagy dolog. InuYasha.

 "Az InuYasha mamája, úgylátom jól van. Meg sem birok moccanni, megbénultam.

 Az arca! Nem tükröződik! InuYasha! InuYa... Nincs hangom. Nem tudok beszélni."

 Anyám. A búcsúzás sose könnyű, nem igaz fiam? Oh. Sóhajtott. "Menj onnan InuYasha! nem tükröződik az arca a vízben! Akárki is az, biztosan nem a mamád!"