InuYasha!! InuYasha!!

InuYasha kiszabadult mindegyik csapdából

és a következőket is sorra kikerülte.

A falusiak meg akarták akadájozni, hogy ellopja az ékkövet.

De nem sikerült nekik.

Ha ha! Na végre! ennek segítségével végre egészen szellemmé változhatok!

De Inuyasha nem számított arra, hogy kikyou utoléri. 

Inuyasha!!

A lány egy nyilvesszővel a fához szegezte a szellemet.

Ki... Kikyou! Miért? Hogy tehetted ezt velem? Majd InuYasha hosszú és mély álomba merült.

Nővérem! Kikyou úrnő megsérült!

Nővérem ki tette ezt veled? Nem számít ki tette, csak az, hogy miért, Ezért az ékkőért! Ezért történt minden! Nővérem fájdalmaid vannak. Már nem sokáig érzem. Figyelj!

Ezt átadom neked. Húgom, ezez a Négy lélek ékköve, el kell égetnetek holttestemmel együtt! Mindenáron meg kell akadájozni, hogy rossz kezekbe kerülhessen! Kikyou ezek után meghalt. 

Nővérem!!! Nővérem!!! Ezek a szavak visszhangoztak mindenfelé.

Magammalviszem... a másvilágra. 

1. Az átjáró

2000 évvel később. A Négy lélek ékköve? Ó igen a Négy lélek ékköve azaz a Szent ékkő.

Nagypapa szerinted a turisták megveszik ezeket az ostoba kulcstartókat? Ez nem csupán egy egyszerű kulcstartó. A végén függő kristálygömböt egy ősrégi ékkőről mintáztam, ami... 

Kagome nem mutatott érdeklődést, a macskával foglalkozott. de a nagyapja azért fojtatta: Azt akartam mondani Kagome, hogy a gömböt egy ősrégi ékkőről mintáztam, ami... szóval egy ékkőről, ami... De Kagome közbevágott: Mond nagypapa, Ugye tudod, hogy holnap van a szülinapom? Az öregember nevetni kezdett: Tulajdonképpen várni akartam holnapig, de... ÁÁÁ!! Add ide kérlek!! De Kagome nem ilyen alyándékra gondolt. 

Kedvesem ez egy eredeti viziördög mumifikálódott lába, nagyon értékes.  

Tessék Bouyo edd meg! Az öreg felkiáltott: Jajj nee!! Ez egy vagyont ér! ÓÓ!  

Kagome-t ellepték a gondolatai: Itt minden ősrégi és mindennek története van. 

A nagyapja mesélte neki ezeket a történeteket: Még ennek a savanyúságnak is története van. Mostmár elég a történetekből nagypapa!

A nagypapa minden meséjét kívülről tudom már: az 1000 éves Szent fa történetét vagy a rejtett kút legendáját. Egész életemben ezeket hallgattam, de soha nem hittem el egyetlen szót sem belőlük. Egészen mostanáig... a 15. születésnapomig.

Kagome telefonon keresnek. Mondta Kagome édesanyja. A jegyzeteimet? Persze elviszem őket, rendben. Any elmentem.

Souta? Mit csinálsz? Semmit. Nem lenne szabad itt játszanod!

Én csak a masckát keresem. Idejött a kúthoz? Bouyo!? Kagome öccse szólongatta a macskát. Szerintem biztosan itt van valahol. Menj le! Mondta Kagome. De miért éppen én menjek le oda? Azért, mert te akartad megkeresni a macskát. Júúj, valami van odalent! Hát persze a macska. Kagome elindult a kút felé.

Ez a zaj... a kútból jön. Valami motoszkált Kagome lábánál és a lány megilyedt, az öccsével együtt. ÁÁ! 

ÁÁ! Bouyo.

Jól rám ilyesztettél, hogy utána kinevethess engem. Miért, talán bátor vagy? Ha jól emlékszem le sem mertél jönni a macskáért. Souta ismételten megilyedt, de mostmár okkal: ÁÁ! Kagome... 

Nővérkém!

A lény, ami megragadta Kagome-t beszélni kezdett: Jajj, ha élhetnék... kezd visszatérni az erőm. Benned van az élet. Add át az életerődet! Add át nekem! Mit csinálsz? engedj el, hadj békén!

Ekkor valami furcsa dolog történt. ÁÁ! Te kis boszorkány, biztos nálad van a Szent ékkő. 

Mi? Milyen Szent ékkő? 

Biztosan, beleestem a kútba. Talán csak bevertem a fejem, De ekkor megpillantotta a százlábú asszony levágott kezét. de lehet hogy mégsem, ki kell jutnom. Souta, menj hívd ide a nagypapát! 

Biztos elszaladt a gyáva. A kút megváltozott, és Kagome nem is sejtette, hogy mi vár rá. 

A gondolatai elárasztották: meglehet, hogy tévedek, de mintha nem is Tokio-ban lennék.  

Keresni kezdte a rokonait: Nagypapa!? Anya!? Nagypapa!? Anya!? Souta!? Bouyu? A családi síremléket sehol sem látom. Á! Itt a fa! Ezekszerint, mégis csak otthon vagyok.

Hiszen ez egy fiú. 

Hahó! Mit csinálsz itt?Nahát, olyan füle van, mint a kutyáknak. Megnézem igaziak-e. 

Ah! Én mostmár semmit sem értek. 

Ekkor nyilak repültek Kagome felé. Ne nyúlj hozzá! 

De kérem nem muszáj megkötözniük! A falusiak furcsának találták a jövevényt. Milyen furcs ruhákat visel! Biztos idegen. Vajon háború lesz? Az már biztos! Ráadásul most jön a rizsültetés szezonja. Talán egy emberformát öntött rókaszellem. Nem, a rókaszellemek sokkal ravaszabb formát szoktak ölteni. Kagome gondolataiban ezek a szavak jártak: Ajjaj. Ajjaj ajjaj hová kerültem? Mi ez, a középkori Japán? 

Utat Kaede főpapnőnek! 

Kagome gondolkodni kezdett: Á? Ez vajon ki lehet? Kaede port szórt Kagome-re. Távozzatok innen szellemek! Ne én nem vagyok szellem! Valóban? He nem vagy szellem, akkor hogy hogy inuyasha erdejében találtak rád? Egy falusi közbeszólt: Lehet, hoyg kém egy másik faluból. Kaede folytatta: Akkor nagyon ostoba kém lehet, mit tudhatna meg egy ilyen szerencsétlen faluban? Hadd nézzelek meg közelebbről te lány! Majd kiderül okos vagy pedig ostoba. Ha már itt vagy ismerkedjünk meg.  

Kérsz... Áh! Nagyon jól néz ki! Igazi étel! És beleszürcsölt a levesbe. 

Meggyőződésem, hogy nem akarsz nekünk rosszat és nem hozol ránk semmi gonosz átkot, de tudod gyermekem ezekben a zürzavaros időkben az emberek gyanakvással fogadnak minden idegent. Mondja... nem vagyunk már Tokio-ban ugyebár? Érdeklődött Kagome. Tokio-ban? Te odavalósi vagy? Sose hallottam ilyen nevű helyről. Igen tokio-i vagyok, és hamarosan vissza kell mennem. Kagome ismét gondolkodásba esett: Csak azt nem tudom, hoyg jutok vissza. Kaede visszagondolt nővére halálára: Nővérem fájdalmaid vannak! Húgom, ez a Négy lélek ékköve, el kell égetnetek holttestemmel együtt. Azóta 50 év telt el.     

A százlábú asszony megtámadta a falut. 

Mi történik itt!? Kiáltott Kaede. Jajj már megint. Kagome emlékezett a szellemre. Add ide nekem a Szent ékkövet!  

Szent ékkövet akarja. Csak nincs nálad az ékkő? Nem tudok róla, már hallottam valami ékkőről, de... Nekem kell azaz ékkő! A százlábú ismét támadásba lendült.  

Kagome gondolkodni kezdett: ez a valami üldöz engem. Egy falusi beszámolt Kaede-nek: Se husáng, se nyíl nem árt neki. Kaede rájött a megoldásra. El kell csalogatnunk a kiszáradt kúthoz. A kiszáradt kúthoz? Kérdezte Kagome. Igen InuYasha erdejében van. Egy gondolat járt Kagome fejében: Abból a kútból másztam ki. Megkérdezte Kaede-t? Az merre van? Amerre a fény ugye? És szaladni kezdett. Várj! Kiáltott Kaede.  

Majd én odacsalogatom. Honnan tudja mi van abban az erdőben? Hogyan látja a láthatatlant? Kaede nem értette. Kaede anyó! Eyg falusi lovakat hozott, hogy a szellem nyomába eredhessenek.

Valaki majd megment, ugye? Segítsetek! Nagypapa! Anya! Valaki! jajj nekem! Segítség! SEGÍTSÉG! 

InuYasha feléledt. 

Érzem a szagát, annak a vérét, aki megölt engem. Közeledik hozzám. De a nyíl nem engette.

Megmondtam: az ékkő kell. 

Szálj le rólam, hadj békén érted!? 

Kagome elesett, pont Inuyasha elé. Üdvözöllek Kikyou! Mi van újabban százlábúakkal játszol?   

Hogy? Kagome meglepődött, ezt gondolta: Ez tényleg megszólalt? Megszólította: Hát te élsz? Mire vársz, mért nem ölög meg azonnal Kikyou, ahogyan annakidelyén engem? Ha? Elég érdekesen nézhetek itt ki. Az a Kikyou, akit én ismertem nem tétovázna. Elég! Akárki is az a Kikyou, az biztos, hogy nem én vagyok! Az én nevem nem Kikyou hanem... 

Itt van. 

Jólvan! Húzzátok! A falusiak épp időben érkeztek.

Megmentettek. Szánalmas vagy Kikyou. Ne szólíts Kikyou-nak! Én nem vagyok idevalósi, és mondtam már, hogy nem Kikyou a nevem világos!? Nem kell megmondanod nekem, hogy ki vagy, mert érzem a szagodat, és a szagod alapján nem lehetsz más mint... InuYasha megszagplta kagome-t. Te nem Kikyou vagy. Tudom, mert az én nevem nem Kikyou, hanem Kagome: Ka-go-me! Igazad van. Kikyou szebb volt. Sokkal szebb. Ó!

ÁÁÁ! Hadj engem békén! Azonnal engedd el e hajamat, nem hallod!? Inuyasha feltámadt! Jelentette egy falusi kaede-nek.

Kaede gondolkodásba merült: Az hogy lehet? Örökre a fa fogságában kellett volna maradnia. Kagome kiabált: Engedj el! A Szent ékkövet! 

InuYasha meglepődött gondolta: A Szent ékkövet? 

Már megint az a furcsa dolog történt, ami a kútban. Mindenki meglepődött.  

Nahát, ugyanez történt korábban a kútban is. Csak azt nem tudom: vajon hogyan csináltam? 

Áh! Mi történik?

A százlábú asszony feldobta a levegőbe. ÁÁÁÁ!

Ez belőlem jött ki. Ez lenne a Szent ékkő? Gondolta, majd a földre esett az ékkővel együtt. 

Azonnal hozd ide az ékkövet! Igyekezz! Utasította Inuyasha, de a százlábú a fához szorította őket.

Hahahahaha! Hallottam, hogy egyszer egy félig szellem lény megakarta kaparintani a Szent ékkövet. Te voltál az? Kagome megijedt gondolta magában: Félig szellem? Jajj ne. Szellem! Inuyasha válaszolt a szallamnak: Elég félig szellemnek lennem, hogy elintézzelek te ronda, pikkelyes, százlábú féreg! 

Tényleg el tudsz bánni vele vagy csak a szád nagy? Inuyasha értetlenül nézett a lányra. kagome folytatta: Igen vagy sem? 

Ugyan mit tehetne? Szerencsétlen, hisz a fához van szögezve. Arról nem is szólva, hogy te sem tehetsz semmit. Eygikőtök sem tud megállítani engem. Meg ne próbáld! Kiáltott Inuyasha. Majd egy falusi is: Lenyelte az ékkövet!! Kaede anyó most mi lesz? Kagome meglepődött: A karjai visszaragadtak!  

Végre! Mostmár teljes a hatalmam!

Összeroppant! Kiáltott a lány. Hé! Húzd ki a nyilvesszőt a vállamból. Mondta Inuyasha. Akkor ki tudod húzni ezt a nyilvesszőt vagy nem!? Várj. Megpróbálom.

Ne tedd gyermekem, ha kihúzod azt a nyilvesszőt Inuyasha kiszabadul és mindannyiunkat elpusztít! Ne halgass az ostoba vénasszonyra! Velem legalább lenne eséllyetek! Ez a szörnyeteg mindegy szálig felfal benneteket. És te Kagome, felkészültél a halálra? Kagome gondolkodott. Nem tudom, mit tegyek. Majd választott. 

Ezt választom. Kihúzta a nővérem varázslatának vége.

Inu-Ya-sha. Tagolta a szellem nevét Kagome.

Gonosz Kölyök. Mondta a százlábú.

Ha. Most figyelj!

Vasromboló lélekrabló! 

Mostmár látom, nagyon erős lehet. Á! Ez még mindig mozog!

Keress egy fénylő pontot! Ott kall lennie az ékkőnek. Azonnal ki kell vennünk belőle, különben  a százlábú asszony új életre kel tőle! Dedede, de mért én keressem meg? Nézzék ott van!

De... De Kagome nem tudta befejezni Kaede közbevágott. Csak te birtokolhatod a Szent ékkövet. Gondolkodott: Te, aki annyira hasonlítasz kikyou-ra. De valyon, hogy került a testembe az ékkő? Mért tartanám meg, ha szellemek üldöznek majd érte?

Pontosan. Ember nem veszi hasznát. Miért is tartanád magadnál? Ha most röktön ideadod nekem elkerülheted a megismerkedést az éles fogaimmal.

Kagome meglepődött: "Hogyan? Én azt hittem, hogy te egy hős vagy!"